EZT HALLANOD KELL

HALLGASD MEG
MagasrólEleven HoldRock
HALLGASD MEG
NégyEleven HoldRock

LEGÚJABB VIDEÓKLIPPÜNK

WHERE WORDS FAIL, MUSIC SPEAKS.

KERESS MINKET A YOUTUBE CSATONÁNKON

ELEVEN HOLD

2017 őszén elkészítettük az 5. albumunkat, mely a Magasról címet kapta, és az elmúlt pár évben született dalok gyűjteménye. Részben egy modern anyag lett, de nem trendit szerettünk volna, igyekeztünk megtartani a rockos vonalat. A lemez anyaga szövegközpontú, személyes megélés alapján születtek a dalok. A zenekar egyre nyitottabb, rengeteg zenei hatás ért minket, ami érezhető az új lemezen is. Garantáljuk, hogy az új album stresszmentesít, és ha sokszor meghallgatjátok, akkor sem káros az egészségre!
A tőlünk megszokott rock hangzású koncertanyagon túl összeállítottunk egy közkedvelt akusztikus (unplugged) műsort is, akusztikus gitárokkal, zongorával és ütős hangszerekkel, mellyel nagy sikerrel koncertezünk  klubokban, fesztiválokon egyaránt.
Az utóbbi években is sokfelé jártunk az országban, többek között felléptünk a tatai Víz,Zene,Virág Fesztiválon, a Móri Bornapokon, a Komáromi Napokon, az Ezer Lámpás Éjszakáján,  a FEZEN-en, a szolnoki Liget Fesztiválon és a Tolcsvai Borfesztiválon is.

TAGOK

TAGOK

.

Moller Zsolt

ének, billentyű
.

.

``... Az volt az elképzelés, hogy lemegyek egy próbára, és eljátsszuk a Mi az, ami című dalt, hogy meghallgathassák énekessel együtt, hogyan szól a szám.
Jól szólt! ``
BŐVEBBEN
Kb. hetedikes voltam, a kedvenc dalom az „Én édes Katinkááám, csaaaak egyszeeer nevess rááám” refrénű dalszerű izé volt, amikor az unokatesóm megmutatta a Depeche Mode Master and Servant lemezét. Rettenetes élmény volt. Aztán egyszer, amikor nem volt otthon, az öccsével felpakoltuk a lemezeit az NDK-s muzikcerter lemezjátszójára, Kraftwerk, Modern Talking, Jean Michael Jarre, Bros és az a gyönyörű kék depeche lemez szólt kb. egész nap, és akkor ott valami eltörött, kizökkent, beütött. Onnantól kezdve arról fantáziáltam, hogy szintetizátoros leszek, a hajam majd a szemembe lóg, és engem imád mindenki. Nyolcadikban már csak DM-et és Bonanzát hallgattam, ja meg Cure-t, mert a csávónak is a szemébe lógott a haja, és gyűjtögettem, hogy megvehessem a saját szintetizátoromat. Egy nap apám tök jó szándékúan beállított egy rettenetesen gagyi, egyujjas casio szintivel, vidáman közölte, hogy nem kell tovább gyűjtögetnem, mert a lóvén megvette nekem a Casiot, és micsoda öröm, még egy TV játék is kijött belőle. Gondolhatod, mennyire örültem… Közben persze folyamatosan énekelgettem otthon Mester és Tanítványait, Napoleon Bulevard, Bonanza Banzai, meg Ákos dalokat. Gondolom, ezt most is hallod a hangomon. Az emberek szeretnek hasonlítgatni. Voltam már Demjén Rózsi, Szécsi Pál, legtöbbször Ákos, meg egyszer azt mondta valaki, hogy Vincze Lillás a hangom (????)

Középsulisok voltunk amikor megismertem Gyulát. Az egyik legjobb haverom mondta, hogy van Móron egy hely, ahol nem olyan számokat játszanak mint a diszkóban – ahol egyébként minden héten tökugyanaz szólt- meg nincs rongyrázás sem, csak lazulás van, menjünk és lazuljunk, mert egy haverja a rokkdídzsé. Szóval mentünk, lazultunk, és a dídzsé volt a Gyula, akinek akkor már zenekara volt, és ugyan nem volt benne szintetizátor, de azért mégiscsak nagyon menő volt. Ja, mondjuk az elég kiábrándítóan hatott, hogy minden héten lejátszotta saját maguktól a Micimackó rettenetes rock paródiáját (vagy mi volt az). Párszor összefutottunk véletlenül, de nem nagyon haverkodtunk. Érettségi előtt én már számítógépen írtam otthon zenéket, és mutogattam nagy büszkén, amikor az egyik nagyon jó barátom azt mondta: bocs, de az nem zene amiben nincs gitár, az nem zenész aki nem gitározik. Berágtam rá, és dacból a ballagási pénzen vettem egy gitárt. Játszani nem tudtam rajta, zenesuliba nem akartam menni, mert pár évvel azelőtt már egyszer nekifutottam trombita szakon, de a tanár is bugris volt, a szolfézst se nekem találták ki, és végül is órák helyett inkább játékterembe mentünk… És akkor beugrott a  haverom haverja a Micimackóval. Megkerestem Gyuszit, és elvállalta, hogy megmutat egy-két dolgot, amit tud, szóval elmentem egy gitárórára hozzá. Nagyjából 10 perc alatt prezentált pár akkordot, én rájöttem, hogy ez nem is olyan egyszerű, és inkább csak úgy dumáltunk (főleg csajokról, meg zenéről). Aztán teltek az évek. Én elektronikus zenét játszottam, és volt egy hakni zenekarom, amiben énekeltem. Elektronikus vonalon egyszer kitaláltuk, hogy csinálunk egy számot, amiben gitár is lesz, és mivel nem ismertünk mást, elhívtuk Gyuszit. Király volt, csináltunk is asszem 3 dalt vele. Ő akkor már Eleven Hold tagként pengetett, a zenekar dobosa Robogó, meg a húgom pasija volt, szóval továbbra is viszonylag sokat találkoztunk. Párszor voltam lent próbájukon, mert Robogó lehívott, és biztatott, álljak be a próba szünetében kicsit dzsemmelni.  Én csak az „English man in newyork”-ot tudtam eltábortüzezni, amit viszont mindenhol elsütöttem, ahol előkerült egy gitár, szóval gondolom, nem volt nagy élmény a dzsemmelés… Emlékszem, az egyik próbájukon Tamás azt mondta, ne veszítsem el a kedvemet, majd összeáll a saját zenész karrierem is, csak nyomassam kitartóan. Kb. ennyit beszélgettünk összesen, és visszagondolva picit fura, hogy végül pont az Eleven Hold-ba vitt az a (majdnem) kitartó munka. A hakni zenekarban (Robert Chip’s band), amit igazán sose hakni zenekarnak akartunk, belejöttem a színpadon éneklésbe, és ahogy kinőtt az önbizalmam, be is neveztem a Megasztár tehetségkutató második szériájába. Mivel nagyon ütős mezőny jött össze, és az alakításom is felejthetőre sikerült, nem jutottam be a nagyok közé. Épp csak arra volt elég a teljesítményem, hogy egyszer bemutassanak a műsorban. A részvétel viszont meghatározó élményt hozott, mert találkozhattam személyesen is az egyik legnagyobb zenei példaképemmel, Presser Gáborral, akiről kiderül: ember. Pár évre rá indult a Csillag Születik.  Addigra már eldöntöttem, hogy a saját dalaimat szeretném énekelni (a haknizás talán ezért is maradt abba),  szóval újra nekifutottam. A megasztárhoz képest még siralmasabban teljesítettem. Épp csak arra volt elég a mutatványom, hogy abban az évben is meglegyen a 15 perc hírnevem, ami kb. fél év intenzív csajozásra és egy lemezszerződésre volt elegendő.  A lemezről elkészült egy dal – ami végül nem saját szerzeményem volt – és a kiadó váratlanul beadta a kulcsot. Válság van, új management van, pénz meg lemezre nincs, mondták. Mivel polgári foglalkozásom mindig volt, nem ütött szíven az ügy. Ami mondjuk igazi nagy hozama volt a dolognak, az hogy nagy stúdióban, profi producerrel, a legjobb hangmérnökkel dolgozhattam együtt és láttam, Ők hogyan dolgoznak. Azóta is ahhoz a mércéhez viszonyítom minden zenei munkámat. Ez idő alatt az Eleven Holdban is történtek változások. A zenekar hosszú ideig kereste új énekesét, folyamatosan zajlottak a meghallgatások és próbafelvételek, de valahogy nem jött össze a románc zenekar és énekes között. Azt nem tudom, hogyan, de eszükbe jutottam, a srácok megmutattak pár dalt, és megkérdeztek, lenne-e kedvem segíteni egy kicsit. Az volt az elképzelés, hogy lemegyek egy próbára, és eljátsszuk a Mi az, ami című dalt, hogy meghallgathassák énekessel együtt, hogyan szól a szám.


Jól szólt!


.

Szili Róbert

Ütőshangszerek, billentyű
.

.

``...Rengeteg koncert élmény, megtett kilométer, megivott sör és lopott csók van a hátunk mögött!...`` BŐVEBBEN
Ált. suli negyedikben ifjú zenész palántákat toboroztak a helyi zeneiskolába, trombita és dob szak közül lehetett választani. Mivel nagyjából olyan zenéken nőttem fel, mint a Boney M. vagy a Neoton Familia és a Beatlesben is Ringo volt a legvagányabb, a sokkal „menőbb” dob szakot választottam!

Nem sokkal később Gallónak köszönhetően megismertem a Queen-t és a Guns N’ Roses-t, amik nagyhatással voltak a zenei ízlésemre!

A zeneiskolában a Basa is tanított dobolni és a rock zene szeretetére. Őt kellene megkérdezni, hogy hogyan vettem az akadályokat! J Játszottam a zeneiskola koncertjein, kamarazenekarokban és a megyében méltán híres móri fúvószenekarban több, s kevesebb sikerrel.

Később Frank Gerzsonnal, Janival és Tomival megalapítottuk Mór első ütős együttesét, amellyel jártuk a megye és az ország diák és ütős fesztiváljait. Japánba is meghívást kaptunk, de sajnos nem tudtuk az utazásra előteremteni a pénzt. Gerzsontól tanultam meg az afro-cuban stílus monoton, felszabadító ritmusait, érzését. Nagyon hálás vagyok érte neki!

Ekkor már középiskolás voltam és minden zenélni tudó, szerető középiskolásnak zenekara volt. Mi is megalapítottuk a Frey Janival, Noémival, Robival és Lajoskával a Sand Man nevű anti-pop-grunge együttesünk a Nirvana és egyéb klasszikusok nyomdokain. Jani tragikus halála után nem folytattuk tovább. Isten nyugosztalja!

Tovább léptünk Dezső Tomival, Zolival, Lajoskával és Ákossal a dallamos metál (mint pl. Paradise lost) világába. Néhány év együtt zenélés és több koncert volt az Endless Endgame formációval.

1997. nyarán a Bodajki zenetáborban ismertem meg Gyuszit, aki a „Majdnem” és a „Meg nem született gyermek” című eh dal kezdeményeket és más Nowhere dalokat pengetett a fűben ülve, mikor mellé szegődtem egy bongóval a kezemben. Jól passzolt a bongó játékom a gitár muzsikához, így következő héten már együtt mentünk Tamással és Zsófival a fehérvári dalos találkozóra!

A főiskola első félévét nagyon elb@sztam, mert elhagyott a barátnőm és nem találtam a helyem. Addig csak kölcsön hangszeren játszottam az első eleven hold koncerteken, ezért meg kellett vennem az első konga párt és bongót. Édesapámtól kellett ehhez egy jelentős összeget kérnem, miután bevallottam, hogy kudarcba fulladt az első félév a suliban és bocsánatot kértem.  Ő megértette a helyzetet és nem sokkal később közösen mentünk Budapestre megvenni az első hangszereimet. Ezeket a hangszereket soha nem adom el, a nappaliban vannak és édesapámra emlékeztetnek!

Az első eleven hold lemez felvételénél ugyancsak részben, de az első próbák és koncertektől kezdve együtt zenélek a srácokkal. Innentől már mindenki számára ismerős lehet a sztori: elkészült a második, harmadik, negyedik lemez és készül az ötödik lemez. Rengeteg koncert élmény, megtett kilométer, megivott sör és lopott csók van a hátunk mögött!

Köszönöm nektek: Tamás, Zsófi, Gyuszi, Basa, Robogó, Balu és nem utolsó sorban Zsolti!

:Robesz

Ui: Azóta már többször voltam Japánban üzleti úton. Imádom az országot, de az ütős együttessel Japánban koncertezni hihetetlen lett volna! 🙂
.

Bodó Gyula

gitár
.

.

``....Az első gitár megszerzéséig teljesen normális, átlagos, focizni szerető, és persze mindig szerelmes gyerekként funkcionáltam...
Az Eleven Holdról oly sok mindent lehet találni a neten. Ott lebeg az egész történet… darabokban! Aki szeret kirakózni, összerakhatja...``
BŐVEBBEN
Kézcsók-tiszteletem-helló!

Az ifjabbik Bodó Gyulaként Móron 1978. március 29-én sírtam fel először szüleim nagy örömére. (Ez később- főleg tinédzserként sokszor megfordult. Ha én örültem, ők sírtak!) Nagyon jó gyerekkorom volt, tündéri szülőkkel, nagyszülőkkel – jó sulival – hosszú nyarakkal. Igazi vérbeli nyakbanlakáskulcsos csibész élet volt.

Az első gitár megszerzéséig teljesen normális, átlagos, focizni szerető, és persze mindig szerelmes gyerekként funkcionáltam.

Aztán elkezdtem járni Balassa „Basa” Bélához gitározni tanulni, s ezen a ponton lecsúszott valami redőny a józan ész és közém. Esküszöm, de tényleg, hogy egy ideig próbáltam felhúzni, kibújni, kilesni mögüle, de nem jött össze. Végleg itt ragadtam a dalok s dallamok világában. Gyorsan megszoktam, mellettem megszokták, s kezd az az érzésem lenni, hogy valójában az egész életem ennek a redőnynek köszönhetem. Jó ez, úgy ahogy van! Minden szarral együtt! A zenélés, dalírás a barátokkal az egyik legjobb dolog, ami történhetett velem. Ha épp új dalszövegírásban vagyok, állatira el tudok merülni magamban. Nehéz visszaállnom normál üzemmódra. Persze csinálom a dolgom, kívülről egészen úgy tűnik, mintha tényleg itt lennék, de fejben ilyenkor valahol máshol járok.

Az Eleven Holdról oly sok mindent lehet találni a neten. Ott lebeg az egész történet… darabokban! Aki szeret kirakózni, összerakhatja.

Ha ezt eddig elolvastad, tán tényleg kíváncsi vagy erre a bemutatkozóra, s ez megtisztelő. Próbálok pár, így hirtelen fontosabbnak ítélt részletet ideírni az életemből. A zenélés, a muzsikusság önmagában egy életforma, de nekem mindig is volt munkám, munkahelyem mellette. Majd egy évtizedet húztam le Székesfehérváron, a Fezen csapatánál, mint road, hangos, fényes, mindenes. A kezdetektől éreztem, hogy ez az én helyem: közel a zenéhez, a színpadhoz… hangerő-fény…imádtam, s imádom! Ma is örömmel találkozom a régi kollégákkal, de inkább egy sör, mintsem a fénypult mellett. Ez a munka rengeteg pakolással, éjszakázással jár. Elképesztően sok időt emészt fel, melyből úgy hiszem véges felhasználható mennyiség áll a rendelkezésemre, ezért döntöttem a váltás mellett. A fezenes idők után egy másik gyerekkori álmomat valóra váltva lettem tűzoltó – mit mondhatnék, 6-7 éves korom kisebb gyújtogatásait már más szemszögből látom… de ezt inkább hagyjuk. Csodálatos hívatás, tökös legényekkel jó csapatban! A tűzoltó léttel párhuzamosan ipari alpinistaként dolgozom. Ez a meló is érdekes, izgalmas világ, mindenkinek csak ajánlani tudom! Megtanít nyugodt és jó döntéseket hozni, például ha a kollégád azt kérdezi egy düledező kémény tetején, hogy „Gyula, szerinted ez a kémény elbír?”…. szóval még élünk… Ami kisebb csoda ha felidézem régi sziklamászásaink egy-két bizarr részletét. Kevés felszereléssel, és nulla tapasztalattal vágtunk neki az Alpok sziklafalainak. Mára csökkent kissé ez az adrenalin függősség, már beérem öregebb, kellemesen hosszú hegymászótúrákkal is, de azért viszket a tenyerem, ha meglátok egy 300 méteres ötplusszost egy mászókalauzban.

Családomnak, barátaimnak köszönhetően jártam csodaszép helyeken. Állhattam az 5642 méter magas Elbruszon, a Kaukázus pár kisebb csúcsán, járhattam az Alpok hófedte négyezresei között. Állati szerencsés embernek tartom magam, s hálás vagyok mindenért – a munkámért, a zenekarért, a barátokért, s végül de nem utolsó sorban azért, hogy két csodás kisfiú apukája, s hogy az anyukájuk férje lehetek.


Megtisztelő, hogy elolvastad, a többit szóban, szemtől szemben! Gyere el egy koncertünkre!


Gyuszi


.

Egri Balázs

Basszusgitár
.

.

``...Később mikor megkaptam életem első magnóját és hozzá egy Kreator és Pokolgép albumot már tudtam, hogy gitároznom kell....`` BŐVEBBEN


1979-ben láttam meg a napvilágot Móron. Mivel nagypapám trombitált, így általános iskolában beiratkoztam a zeneiskolába, hogy trombitálni tanulhassak. Később mikor megkaptam életem első magnóját és hozzá egy Kreator és Pokolgép albumot már tudtam, hogy gitároznom kell. 16 évesen egy mámoros A-klubbos Nowhere koncert után felkerestem Gyulát, hogy szeretnék tőle gitár leckéket venni. Miután a harmadik gitárórát a kiskocsmában tartottuk egy doboz barna szofi és pár soproni ászok mellett, igen elmélyültem a hangszer kezelésében. 21 évesen beszálltam a Drawback zenekarba, és mellette elkezdtem először roadként, majd hangtechnikusként dolgozni. A zenekar feloszlása után teljesen belevetettem magam a hangtechnikusi munkába és az Eleven Hold zenekarral kezdtem dolgozni, 2006 óta vagyok a zenekar basszusgitárosa.


.

Pábli Róbert

Dobok
.

.

``...Ki is húztuk kalapból, hogy kinek milyen hangszere lesz. Szerencsémre engem a dob választott....`` BŐVEBBEN


Engem valahogy gyermekkoromban soha nem érdekelt a zene. Inkább csavarogtam, rosszalkodtam meg ilyenek. Annyi marhaságot csináltam, hogy szinte teljesen kitöltötte a napjaimat. Én inkább olyan sportos érdeklődésű srác voltam. Aztán, mikor 8.-as lettem ( az még az előző században volt) valami megváltozott elkezdtek érdekelni a csajok (nem kicsit) és a haverokkal arra a következtetésre jutottunk, hogy a lányokat jobban érdeklik a rock sztárok, mint a „futóbolondok”. Na, ezen felbuzdulva hamar nekiálltunk a zenekar alapításnak. Ki is húztuk kalapból, hogy kinek milyen hangszere lesz. Szerencsémre engem a dob választott. Rendkívül boldog voltam, mert fingom sem volt, hogy honnan szerzek hangszert a gyakorláshoz, de az vígasztalt, hogy míg a többiek a kvintekben bízva gyakoroltak én tudtam, hogy egy masszív kettő-néggyel már lazán „nagy király” lehetek a csapatban. Miután rendeződtek a kezdeti nehézségek és sikerült megszereznem a világ legszebb Amati cuccát természetesen elengedhetetlen volt, hogy képezzem magam ebben sokat segítettek tanáraim: Mohai Győző, Frank Gerzson, Bágyi Balázs és természetesem Béci barátom, akivel szinte már a kezdetektől összekötött minket a közös érdeklődés. A korai metálkorszakom kb. 6 évig tarott. Úgy emlékszem ebben az időben ismerkedtem meg Gyuszival is, és hamar jó barátok lettünk. Ezután jött a Hetes Körzet nevű formáció, amiben valahogy megnyílt a világ és kiszélesedett a zenei spektrumom. Én nagyon szerettem. Rengeteget muzsikáltunk abban az időben. Bécivel még egy rock átdolgozásokat játszó zenekarban is játszottunk párhuzamosan a 7K-val. A zenekar végét gitáros társuk (ifjabb Marosi Sándor) tragikus halála jelentette, aki nélkül nem akartuk tovább folytatni. Időközben Gyuszi és Tomi (Zselenszky Tomi) állandóan utcazenéltek és úgy gondolták, hogy ebből egy szuperprodukciót fognak csinálni. El is hívtak minket (Bécit és engem) egy próbára ahol pár sör kíséretében megálmodtuk a jövőnket. Még az elején csatlakozott hozzánk Zsófi is akit a „házi Casanovánknak“ köszönhet a zenekar. Mellesleg kiderült, hogy játszik hegedűn és szinte mindenkit elvarázsolt. Ő lett mindegyikőnk kis húga. Később  az első lemez után megérkezett Robesz is és így lett teljes a csapat. Időközben Tamás elment a zenekarból és helyét Zsolti töltötte be, aki szintén egy jó régi ismerős az életemben. Jelenleg egy Pearl MHX szerkón szoktam randalírozni Kb. ennyi. A zenélgetésen és új szerelmemen a búvárkodáson kívül szabadidőmben azért dolgozni is szoktam. Néha kifejezetten nehéz elviselnem, hogy tengernyi szabadidővel rendelkezem. 😉


.

Balassa Béla

gitár, vokál
.

.

``...Dolgozom tovább a zenekaraimmal, töretlenül okítom a fiatalságot a zene fortélyaira és remélem, hogy ez még sokáig így is marad. A rock zene legyen veletek!!!...`` BŐVEBBEN


Már három éves koromban kezdődött, valami Mozart szimfónia ment a tévében és én ott álltam előtte fakanállal integetve,utánozva a karmestert. Itt már szüleim gyanakodtak,hogy valami készül,ezért kaptam tőlük egy kicsi hegedűt,amit gyorsan sikerült tönkretennem,majd jött a kis orgona,szilofon,furulya. Na ezeket gyorsan el is felejtettem,amikor a nagycirkuszban megláttam életem első zenekarát és a dobszerkót,ott hat évesen eldöntöttem,ez a két bottal való csapkodás való nekem. A végső,gránitszilárdságú zenei elkötelezettséget tíz éves koromban,a tévében látott Beatles film; A Hard Day’s Night adta. A sok sikoltozó, pattanásokat elvakaró lány őrjöngése és a fantasztikusan jó zene atom biztosan meghatározta az életem; Rock zenész leszek! Szüleimnek köszönhetően a zenei képzésem is elindult. Először dobolni, majd pár év múlva gitározni is tanultam zeneiskolában Székesfehérváron, majd a gimnáziumi évek után,három évig Pestre jártam jazz zenei stúdióba,ahol 1990-ben tettem le a zenész szakvizsgát dob és gitár szakon. Ebben az évben kerültem be dobosként életem első országos hírű zenekarába, az RH POSITÍV blues-rock csapatba,ahol először szerepeltem nagylemezen. Négy évig voltam itt, a sok országos koncert mellett sikerült kijutnunk egy németországi turnéra, ahol az akkoriban menő metal zenekar, a STORMWITCH előzenekara lehettünk 1992 őszén, hatalmas élmény volt. Valamikor ez időtájban ismertem meg Robogót,aki éppen egy rettenet Doom metal csapatban dobolt és egy kis kocsmai beszélgetés meg némi alkohol elfogyasztása után elvállaltam a gitárosi posztot a csapatban,saját számok mellett Black Sabbath,King Diamond feldolgozásokat nyomtunk. Amikor már nem bírtuk tovább a démonokat,1994 decemberében megalakítottuk a HETES KÖRZET zenekart Robogóval és Zselenszky(nap) Tomival,ami az EH elődjének tekinthető. Ezalatt már elkezdtem zenetanári munkámat a Móri zenesuliban,ahol gitározni tanítottam Gyuszit,no meg elkezdődött örök barátságunk is. Eközben lediplomáztam a tanítóképzőn, stúdióztam, hangosítottam a tanítás mellett.

A 7K zenekar vége, gitáros barátunk Marosi Sándor tragikus halála után következett be. Ekkor Nap és Gyuszi elkezdtek dalokat írni, Robogót és engem hívtak próbákra. Egy fergeteges Ősküi rock bulin megismertük Zsófit a hegedűs lányt és már kész is volt a” majdnem” Eleven Hold. Na de nem részletezem tovább,mert hosszabb lenne mint a Star Wars eposz. Dolgozom tovább a zenekaraimmal(EH,Strikers,Johnnie Vaker),töretlenül okítom a fiatalságot a zene fortélyaira és remélem, hogy ez még sokáig így is marad. A rock zene legyen veletek!!!


KONCERTEK

FRISS ESEMÉNYEK

DATETITLELOCATIONTICKETS

KAPCSOLAT

LÉPJ VELÜNK KAPCSOLATBA

KERESS MINKET
Cím
Mór
Telefonszám
0036202656795
ÜZENJ NEKÜNK

KÖZÖSSÉGI KAPCSOLATOK